Olvasás Minta

Kivonat a 3. fejezetből – Az ember a sötét öltönyben:

Egy nap Báhinivel és néhány más elefántgyerekkel voltunk a folyóparton. Az elefántmamák és babaelefántok és a máhutok is velünk voltak, vigyázva ránk. Zsáján egy hatalmas sár pocsolyat készített elő számunkra.

Tudod, mik a máhutok? Én tudom. Azok az emberek, akik az elefánttáborban dolgoznak és ellátják őket. Mint az állatgondozók az állatkertben. Voltál már állatkertben?

És mi az a sár pocsolya? Én tudom. A sár pocsolya egy iszapos gödör, egy lyuk a földben, vízzel és homokkal vagy földdel tele. Ha benne forgolódnak, kialakul egy gyönyörű, ragacsos sár. Egy sártóban való pancsolás remek szórakozás az elefántoknak és az orrszarvúknak. Olyan jó szórakozni a sártóban, amikor minden felülről le és előlről hátulra sárral van borítva!

Szumita anyuka és Zsáján azt mondják, hogy nekünk ez szabad. A sárnak jó hatása van az elefántok és az orrszarvúak bőrére, olyan, mintha krémezgetnék magukat az emberek. Nagyon élveztük a játékot a sártóban! Még a tábori emberek is jót nevettek és meglocsolgatták vízzel a sárt. Éppen amikor a sártóban egyet bukfenceztem, és kis lábaim az ég felé álltak, hirtelen nagy csend lett körülöttünk.

Egy fekete öltönyös ember állt mellettem. „Mi történik itt?” kérdezte mogorván. Aztán elborzadva nézett rám. „És mi ez itt?” kiabálta.

„Ő Kunjána, az orrszarvú-leány az erdőből,” válaszolta Zsáján barátságosan.

„Azt látom én is, hogy ez egy orrszarvú!” ordította a sötét öltönyös ember még hangosabban. „Mit keres ez itt? Nem vagyunk az orrszarvú-táborban!”

Pontosan ebben a pillanatban álltam fel mind a négy lábamra. Egy nagy kövér sárcsomó csúszott le lassan a szarvamról az ajkamra. Ez úgy csiklizett, hogy erősen meg kellett ráznom a fejemet. Sok nagy és kicsi sárcsomó repült a levegőbe. Az ember sötét öltönye tele lett sárral. Még az arcára és a hajára is ragadt a sárból.

„Ihhhh! Jaj-jaj! Ijjj!”

Eddig nem hallottam még embert ilyen hangosan és mérgesen kiabálni. Ijedtemben már csak elszaladni szerettem volna. És akkor megtörtént. Nem akarattal csináltam, igazán nem. Megláttam a sötét öltönyös ember mögött a kis házikó nyitott ajtaját. Pánikba esve szaladtam be és ott el akartam bújni az asztal alá. De ez az asztal olyan kicsi volt, és én olyan nagy, hogy nem fért be alá. Hát most az asztal tönkrement, és az asztal melletti székek is. És minden tele lett sárral, a laptop is, amelyik az aszalon volt.

A sötét öltönyös ember utánam szaladt és bezárta a házikó ajtaját. Aztán ugrált a házikó körül, mint egy ugrabugráló manó.

Zsáján igyekezett megnyugtatni. „Főnök, a kicsi nem akarattal csinálta. Ő egy olyan kedves orrszarvú-gyerek, ő csak megrémült.”

„Egy kedves orrszarvú? Ön bolond? Az állat agresszív és életveszélyes. Itt bent marad, ameddig utána jönnek, és elviszik az orrszarvú-táborba. Ilyen veszélyest nem hagyhatunk szabadon szaladgálni.”

Biztos az egész völgyben hallották mindezt, olyan hangosan ordította a sötét öltönyös ember.

 

Eredeti címe: Kunjana – Das kleine Panzernashorn
Németről magyarra fordította Babos T. Magdalena és Belik Jola